Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


REQUIEM EGY RÉGI BARÁTÉRT

 

E művemet Hoffman Ottó emlékének ajánlom. Remélem méltó lesz hozzá.

REQUIEM EGY RÉGI BARÁTÉRT

 

 

Olyan furcsa... Furcsa az élet. Ha eszembe jut, hogy pár hónapja még találkoztunk. Előtte úgy majd tíz évvel korábban láttuk egymást utoljára. Nem is tudtam mi lett vele.

Utoljára még újságolta, hogy eljegyezte barátnőjét. Én gratuláltam neki, mert tudtam, hogy erre vágyik.

Majd felbontották az eljegyzést. S ő tűrte, bár belül nem tudom mit érzett, de biztos, hogy egy világ omlott össze benne.

Az élet úgy döntött, hogy búcsúznunk kell egy jó időre. Nem maradt több, csak egy közös kép, melyet átadtam neki, hogy szép emlék legyen.

Teltek múltak az évek, s nem hallottunk egymásról. Egyszer összefutottunk, mikor bementem az egyik hotelbe, hogy elintézzem a dolgomat, ott találkoztam vele ismét. Bár ő nem ismert meg. Nem csoda, hiszen eltelt öt, vagy hat év, és jöttek mentek az emberek az életben. Beszéltünk pár szót, és ennyi volt.

Legutóbbi hírem felőle, hogy szegény rákos. Fiatalon támadta meg a gyilkos kór. 46 évesen került az onkológiai osztályra. A kemoterápiai kezelés alatt, biztos sokat fogyott, s kihullott a haja, de hősiesen állta a sarat. Sokan, többek között én is, biztos feladtam volna, de ő harcolt, és küzdött.

Mikor újra találkoztunk, Veresegyházán találkoztunk, a Baptista imaházban, egy szertartáson. Látszott rajta, hogy jó bőrben van. A rák vesztett. Az ember GYŐZÖTT! És ez nagy szó. Sosem láttam énekelni, bevallom azt sem tudtam, hogy vallásos, de akkor jó volt látni ahogy tiszta szívből énekli az Istent dicsőítő dalokat. Új életet kapott a teremtőtől, és nagyon örült neki.

Eljött az ősz és tegnap egy hírt hozott nekem a szél. Ez az ember, akivel bár nem sokat találkoztam az évek alatt, mégis barátomnak nevezhettem, elment.

A rák...

A rák... áttétes volt. Szétterjedt a testben, és szegény nem tehetett semmit. Tegnap reggel hat órakor egy ember elhunyt. Sokak nem is tudtak a létezéséről. De mi akik ismertük, hacsak a munkában is, érezzük a hiányát.

Most, hogy itt állok a sírja előtt, s a neki szánt koszorút kegyelettel helyezem a sírra, átértékelem az életem és a sorsomat.

Szegény barátunknak nem adatott meg szerető hitves, és gyermek. Nem volt soha része abban, mikor hazamegy, és várják otthon kedves szavakkal, és valaki apának szólítja. Nem volt ott senki aki fogta volna a kezét, hogy megnyugtassa minden rendben lesz. Nem tompították fájdalmát hitvesi csókok, és érintések. Nem adott neki erőt egy kis ember, aki annyit mond az apjának: „Gyógyulj meg apa. Gyere haza. Hiányzol.”

Szörnyű!

Miért kerülte el őt az ami mindenkit megillet. Jó ember volt, remek férj és apa lett volna. Nem volt tökéletes, de jó ember volt, és ez a mai világban több mint elég. Tudni, hogy egyedül nézett szembe a halállal elszomorít. Talán, ha van kihez hazamenni, le tudta volna győzni a kórt. Talán erőt adott volna a gyermeki nevetés, és a feltétlen szeretet, melyet a család adhat. A biztonság, hogy nem vagy egyedül a világban, ösztönzőbb, mint bármi a világon. Az ember még akkor is küzdene, mikor már nincs remény. Miért? Mert a szeretet erőssé tesz, az öröm megfiatalít, a boldogság... Erre nincs is szó.

Láttam, hogy hányan róják le tiszteletüket előtte, miközben koporsóját a sírba eresztik, de nem láttam azt, aki gondozná a helyet, mely emléket állít neki. Benövi a moha, eltörik a kő, és végül mindenki, aki ismerte őt, szintén elmegy. Ki gondozza majd az ő sírjukat. A családjuk. Szegény barátunknak miért nem adatott meg ennyi? Nem tudom. Mi volt az utolsó gondolat ami átfutott az agyán, csak a Teremtő tudja.

Félve tekintek a jövőbe, mely talán hasonló sorsot tartogat számomra. Hisz engem sem vár otthon se kutya se macska. Vele megtörtént az, amitől én a legjobban rettegek. Nem a haláltól félek, hanem, hogy ki lesz majd ott velem, mikor utoljára hunyom le a szemem? Fogják-e majd a kezemet, és tartják bennem a lelket a szeretteim, mikor már nincs remény? Drága barátom, sajnos itt kell, hogy hagyjalak. Bárcsak többe tudtunk volna beszélgetni. Sajnálom, hogy így történt a dolog, és bár tudom, hogy a Jó Isten vigyáz rád, egy jó emberrel lett szegényebb a világ.

 

Isten veled.

 

Barátaid

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.