Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyár és Tél...


Nyár van,
Mert látom ragyogó pofidat,
mely sugárzik a mosolytól.

Nyár van,
Mert rám nevetsz, azt mondod Szeretlek,
S forrón átölelsz.

Nyár van,
Mert a meleg, lenyugvó nap fényében
Érzéki szemeid látom utoljára.

Nyár van,
Mert még ha a nap már lement,
Mikor hazaérek, akkor is szorosan ölelsz.

Tél van,
Mert ha napnyugta után érkezem,
Nem hallom bársonyos hangod dallamos énekét.

Tél van,
Mert nem látom nevető arcodat,
Csak annak gyönyörű kontúrjait.

Tél van,
Mert mikor felébredsz, Te látsz engem,
De Én nem látlak téged.

Tél van,
Mert nem csókolhatom puha ajkaidat,
S bár süt a nap reggel, mégis hideg van,

Tél van,
Mert felkelek, de tekintetem,
Árván kutatja szemedet.

Ekkor érzem igazán,
Hogy Tél van.

De tudom, újra visszatér a nyár,
Visszajő újra a meleg,
Mellyel bőrömet simítod.
Hangod éneke a széllel érkezik,
S lopja be magát a fülembe.

Újra visszatér a nyár,
Mikor újra egymásba fonódunk,
Ha előbb ne is,
Majd mikor megpillant minket a hajnal.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

AĐA

(Szerény lány szerény véleménye :D, 2010.11.07 21:47)

Brilliáns! ;)